A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalban jártam, de nem egy unalmas bürokratikus ügyintézés miatt, hanem azt csináltam, amit a legjobban szeretek, fényképeztem.
Kitaláltam, hogy jó lenne egy szép képet készíteni, de most már nem akartam városról, tárgyról vagy épületekről fotót, inkább valami élőt akartam, valami emberit. Sokat gondolkoztam mi legyen. Csak azt tudtam, hogy embert akarok rajta és hangulatában valami szépet, tetszetőst. Sok minden eszembe jutott. Tudtam magamról, hogy szeretem a klasszikusokat és kedvelem a 17-18. századi festészet hangulatát, főleg az akkori portrékat. Viszont portrét nem akartam, mert amúgy is sok portrét csinálok, szóval valami más kellett. Lépésről lépésre valami kezdett kialakulni a fejemben, így hát szép lassan jött a következő fázis, a kutatás. Először ruhát akartam szerezni, mert abban már biztos voltam, hogy női modellel kell dolgoznom, plusz a ruhához akartam kitalálni a helyszínt is. De ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint elsőre gondoltam. Annyira, hogy végül a ruha lett a legutolsó, amit sikerült elintéznem. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen végül az Operettszínházból kaptam kölcsön a ruhákat.
A helyszín, talán a legkörülményesebb pontja a fotózásnak. Lövésem se volt, hogy mi legyen, nagyon sok minden eszembe jutott, de valahogy nem éreztem egyiket se elég jónak.
Kitaláltam, hogy jó lenne egy szép képet készíteni, de most már nem akartam városról, tárgyról vagy épületekről fotót, inkább valami élőt akartam, valami emberit. Sokat gondolkoztam mi legyen. Csak azt tudtam, hogy embert akarok rajta és hangulatában valami szépet, tetszetőst. Sok minden eszembe jutott. Tudtam magamról, hogy szeretem a klasszikusokat és kedvelem a 17-18. századi festészet hangulatát, főleg az akkori portrékat. Viszont portrét nem akartam, mert amúgy is sok portrét csinálok, szóval valami más kellett. Lépésről lépésre valami kezdett kialakulni a fejemben, így hát szép lassan jött a következő fázis, a kutatás. Először ruhát akartam szerezni, mert abban már biztos voltam, hogy női modellel kell dolgoznom, plusz a ruhához akartam kitalálni a helyszínt is. De ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint elsőre gondoltam. Annyira, hogy végül a ruha lett a legutolsó, amit sikerült elintéznem. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen végül az Operettszínházból kaptam kölcsön a ruhákat.
A helyszín, talán a legkörülményesebb pontja a fotózásnak. Lövésem se volt, hogy mi legyen, nagyon sok minden eszembe jutott, de valahogy nem éreztem egyiket se elég jónak.
Ez a fotózás fontos volt nekem. Megmondom őszintén, hogy nem nagyon szoktam a magam kedvéért fényképezni, szóval most úgy éreztem, hogy nagyon meghatározó, hogy ez a fényképezés, hogyan sikerül. Rengeteg helyet megnéztem, engedélyekérelmeket írtam, amiket rendszerint elutasítottak, valahogy nem akart sehogy se összejönni. Aztán beugrott egy blog, amit régebben olvasgattam, általában budapesti dolgokról szól és itt találtam meg tök véletlenül a cikkeket olvasgatva, hogy „A Károlyi-Csekonics Rezidenica felújítási munkálatai elkezdődtek” a felirat alatt pedig, rögtön találtam pár képet, egy gyönyörű míves korláttal ellátott körlépcsőről. Fantasztikusan nézett ki, azonnal írtam is egy engedélykérelmet, hátha bejutok még valahogy. Mázlim volt, mert még csak a felmérési fázisban tartott az építkezés és így beengedtek a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalba egy fotózásra. Nagyon kedvesek voltak velünk, ezt ezúton is szeretném megköszönni.
Még azt is megtudtam, hogy itt forgatták az Underworld című filmet, ami anno nagy kedvenc volt!
Ez a fotózás fontos volt nekem. Megmondom őszintén, hogy nem nagyon szoktam a magam kedvéért fényképezni, szóval most úgy éreztem, hogy nagyon meghatározó, hogy ez a fényképezés, hogyan sikerül. Rengeteg helyet megnéztem, engedélyekérelmeket írtam, amiket rendszerint elutasítottak, valahogy nem akart sehogy se összejönni. Aztán beugrott egy blog, amit régebben olvasgattam, általában budapesti dolgokról szól és itt találtam meg tök véletlenül a cikkeket olvasgatva, hogy „A Károlyi-Csekonics Rezidenica felújítási munkálatai elkezdődtek” a felirat alatt pedig, rögtön találtam pár képet, egy gyönyörű míves korláttal ellátott körlépcsőről. Fantasztikusan nézett ki, azonnal írtam is egy engedélykérelmet, hátha bejutok még valahogy. Mázlim volt, mert még csak a felmérési fázisban tartott az építkezés és így beengedtek a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalba egy fotózásra. Nagyon kedvesek voltak velünk, ezt ezúton is szeretném megköszönni.
Még azt is megtudtam, hogy itt forgatták az Underworld című filmet, ami anno nagy kedvenc volt!
Még azt is megtudtam, hogy itt forgatták az Underworld című filmet, ami anno nagy kedvenc volt!
Fotó: Vogt Gergely
Fotós asszisztens: Vogt Zsolt
Modell: Keszthelyi Anna
Smink: Papp Eszter
Külön köszönet Darabos Dávid-nak a helyszíni segítségért.